Kiabálok A Gyerekkel – Kiabálok, Üvöltözök A Gyerekemmel, Hogyan Változtassam Meg Ezt Az Állapotot?
Könnyen elterelődik a figyelmük. Ami érdekli őket, abban szívesen mélyülnek el. Szeretnek játszani és mozogni. Sokszor nehezükre esik a szabályok betartása és vágynak a figyelemre és a szeretetre. Tudnak alkalmazkodnia felnőttek világához, de nem tudják mindig teljesítményük maximumát nyújtani. Szeretnének megfelelni, de teljesítményük hullámzó. Indulataikat kis mértékben képesek szabályozni. Folyamatosan, nap mint nap tanulnak új dolgokat. Agyuk szivacsként szívja magába a tudást az emberekről, a kapcsolatokról, a normákról. Hol ilyenek, hol olyanok, ám egy biztos: szeretetteli, harmonikus közegben tudják kibontakoztatni különlegességüket, a bennük rejlő potenciált. Ha a gyermek igényei felől közelítjük meg egy csemete átlagos napját, akkor hamar rájöhetünk, hogy túl kevés az érzelmi kapcsolódás a szülőkkel és testvérekkel, túl kevés a szabad játék és a mozgás. Túl sok az elvárás, a fegyelmezettség és a terhelés. Ebből aztán feszültség keletkezik a gyermekben, ami szabályszegésben, kajlaságban, ügyetlenkedésben, nyafogásban, bohóckodásban, belassulásban és még ezer változatos formában mutatkozhat meg.
Hiába , nem fogad szót! - 2. rész
- Nem verem, nem kiabálok vele, nem kényszerítem semmire. Ezt tehát tudja: nem kiabálok, nem ütök. De hogy mit tegyen helyette, arról fogalma sincs. Képtelen kedves határozottsággal rendet tartani. Talán ugyanez az oka annak, hogy sok szülő fél még a természetes fizikai korlátozástól is. Sokszor látom az oviban az öltözőben, hogy a gyerek pucéran szaladgál, az anya pedig hosszú percekig győzködi válogatott érvekkel, hogy öltözzön föl. Egy totyogót, de egy háromévest is a legcélszerűbb fölkapni és fölöltöztetni. Neki még fizikai korlátra van szüksége, könnyen felfogható irányításra. Van olyan szülő, aki azért nem állít korlátokat, mert eleve fél attól, hogy a gyerek nem engedelmeskedik neki, és ez kínos. Aztán ebből hiszti lesz, az meg még kínosabb. Nemrég utaztam a buszon, ahol egy kétévesforma kisfiú rugdosta a vele szemben ülő néni lábát. Nem lehetett nem észrevenni a dolgot, az anyuka viszont következetesen másfele nézett, néha megigazította a gyerek lábát, de egyáltalán nem érzékeltette a kicsivel, hogy elfogadhatatlan, amit csinál.
- Rossz anya vagyok? A szülői bűntudat 3 leggyakoribb oka - Gyerek | Femina
- Kiabálok a gyerekkel youtube
- 7 gyakori ok, amiért a szülők bűntudatot éreznek
- Kiabálok a gyerekkel pdf
- 35 hetes koraszülött baby girl
- Telekom okos tv
- Adventi Luca-búza ültetés és szociális segélycsomag osztás rászorulóknak :: KCSSZ
- Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! - 2. rész
- Ph növelő szerek 2020
- Az első 30 nap egyedül a gyerekekkel - Női váltó
- Media markt nyíregyháza termékek full
- Kiabálok a gyerekkel 2019
Ezek után nem történt csoda, nem csinált meg varázsütésre mindent, és én is kiabáltam még, de sokkal kevesebbet és valahogy cinkostársak lettünk, nem egymás ellenfelei. " Amikor már túl sok a kiabálás, akkor azt kell először átgondolnunk, hogy milyen üzenetet közvetítünk a gyerekeink felé. Aki kiabál, azt mutatja, hogy nincs a kezében az irányítás. Márpedig, ha anya kezében nincs az irányítás, akkor a gyerek feltételezi, hogy ő a főnök, ami csak további háborúskodáshoz vezet. Ráadásul még a bizonytalanság is nő a gyerekben, mert szüksége van arra, hogy tudja, a szülei biztos kezekkel irányítják a családot. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a példánkból tanulnak a gyerekek. Ha mi kiabálunk folyton, akkor azt fogja hinni, hogy ez a normális, követendő viselkedés, és ő is kiabálhat, amennyit csak akar. Arra tanítjuk az ordítással, hogy ha frusztráció éri, akkor ordítson. Aztán persze kiabálunk vele, hogy miért kiabál. Az ordítással csak azt üzenjük, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán, nem tudjuk az érzelmeinket és a helyzetet kézben tartani.
